Az Osztrák-Magyar Monarchiában született rendező, Georg Michael Höllering filmpoémája, a Hortobágy reális képet fest a magyar pusztáról és népéről. A Flaherty és Grierson iskoláin nevelkedett rendezőt – aki még T.S. Eliottal is évekig dolgozott együtt egy közös filmen – Schäffer László operatőr győzte meg arról, „hogy ne távoli helyszíneken (Szumátrán) keressen egzotikumot – itt van ez a magyar vidék, egy puszta, ahol az emberek még ősi életformában élnek a Hortobágyon. Ugyanúgy lehet filmezni őket, mint ahogy Flaherty készítette a Nanook, az eszkimót” – nyilatkozta egy korábbi interjúban Szekfű András, aki monográfiát készített Hölleringről. A Hortobágy történetének középpontjában a Cinege család áll. A film a magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának hiteles dokumentuma.
Höllering alkotótársai Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar realista prózairodalom legkiemelkedőbb alakja, Schäffer László operatőr és Lajtha László, korának Bartók és Kodály mellett legjelentősebb zeneszerzője és népzenekutatója voltak.
„Amikor a Nemzeti Filmalaptól megkaptuk ezt a filmet, és itthon végignéztem, teljesen a hatása alá kerültem. Nem is annyira a film, mint inkább az operatőri munka, és a szereplők hitelessége. Számtalan filmet forgattak a 30-as években a magyar vidékről, de nagy része inkább a parasztromantika jegyében fogant. Annyira kilóg ez a film a többi közül, mint Sergio Leone alkotásai a westernfilmek közül:
napszítta arcú szereplők a fogkrémreklám-cowboyok helyett. Úgy éreztem, ilyen karaktereket ma már nagyon nehéz lenne találni, inkább vágjuk újra ezt, de a vágásban alkalmazzunk olyan megoldásokat, amelyek a mai vizualitást tükrözik”
– meséli Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa.