News / Hírek

“Buna ziua. Fluier.” – Furulyakészítők nyomában

By 2015 / 05 / 19 március 24th, 2018 No Comments

Ha furulyavásárlás, akkor Görgényhodák. Hodák egy kisfalu Erdélyben, Szászrégentől 20 kilométerre, ahol mindenki furulyát készít. Ki ilyet, ki olyat. Valaki a “klasszikus” piros-kék-zöld bazári furulyát, amit a Váci utcában vásárolnak meg orosz turisták, de vannak olyan mesterek is, akik apjuktól tanulták a mesterséget, és hangszert készítenek, nem pedig dísztárgyat. Őket a legnehezebb megtalálni. A faluban nem beszélnek magyarul, az ő oldalukról nézve, mi nem beszélünk románul. Mindenki segítőkész, ha a saját portékáját szeretné eladni. Egyébként a válasz: “Ebben az utcában senki sem készít furulyákat.” Aztán kiderül, hogy mégis, csak ugye az már konkurencia.

erdely_muhely02

Első utunk Moldovan Vasilehoz vezet, aki korábban rendszeresen készített furulyákat Zsombornak. Most valahogy nem akar adni. A román beszédből és mutogatásból, szép lassan kihámozzuk, hogy rendelni kell. Aztán később kiderül, hogy nem erről van szó. A marosvásárhelyi furulya-maffia nem jó szemmel nézné, ha külsősök is hozzáférnének a forráshoz. A műhelyt azért megmutatja. Halomban állnak a félkész furulyák, a falon szerszámok, és a furulyakészítők legjobb barátja, a cigányfúró. Hiába az ipari forradalom, a furulyák még mindig kézzel készülnek.

DSC_1586aDSC_1611a

Vasile-tól eljőve, beszólunk egy udvarra. Elég gyermeteg a kommunikációnk: kocsiablak le, “Buna ziua. Fluier.” Erre az udvaron pakolászó Stefan már pattan is be az autónkba. Úgy ahogy van, papucsban. Elvisz minket egy öreg nénihez, és végig nagyon segítőkész, fordít nekünk románról románra. Továbbra sem értünk egy szót se, de legalább a furulyák ki vannak készítve. Zsombor el is kezdi próbálgatni őket, de aztán kiderül, hogy nála is rendelni kell. Nem hiába, a furulyamaffia keze messzire elér. Azért végül csak sikerül beszerezni 4-5 tilinkót.

DSC_1598a

Következő emberünket szintén az utcán szedtük össze. Déli tizenkettő, de már megitta a mai adagot. Egy kis apróért cserébe elvisz minket egy udvarba, ahol hátul a sámlin ülve készül a tömegfurulya. 2-3 zsák is van belőle, de mind díszfurulya, játszani nem lehet rajta. A fiókból aztán előkerül néhány olyan hangszer is, amit zenére terveztek. A rádióból szól Nelu Vlad si Formatia Azur, Zsombor és az öreg pedig rákezdenek egy román hórára. A hangulat emelkedett, és végre furulyát is tudtunk vásárolni.

DSC_1651a

Kb. másfél órája bolyongunk idegen házakból ki-be, kezdünk fáradni. Egy utolsó próbát azért még ejtünk egy udvarban. Florin, aki szintén az udvaron teszeget, már pattan is a kocsinkba. Ráadásul tud angol. A kommunikációt kettes fokozatra kapcsoljuk, amikor Florin rákezd: “My friend, fluier. My friend.” Már megyünk is “my friendhez”, akiről kiderül, hogy az előző öregasszony férje. “My friend not home. Mountain. Not home, my friend. But!!! My friend, fluier!” Már megyünk is a másik my friendhez. Egy kis alacsony emberke fogad minket, szobája falait régi fotók díszítik, amikor még a hodáki furulyazenekar szólistájaként járta a világot. Meghallgatja, hogyan furulyázik Zsombor, egy-két könnycseppet is elmorzsol, de eladó furulyája nincs. Amin játszott is a kultúrházban van. Megint hoppon maradtunk, de ismét egy új barátság, ismét egy új emlék, és ismét egy ok, hogy visszatérjünk.

DSC_1683a

Szöveg: Fehér Viktor

Fotó: Cseh Balázs

X